Rólunk

Most elmesélem, hogy milyen egy tutec. Először izgatott leszel, mert nem tudod levenni róla a szemed. Rabul ejti a tekintetedet a szikrázó színeivel.

Utána kételkedni kezdesz. Nem akarod elfogadni, amit a saját szemeddel látsz. Egy ennyire apró és könnyű zsákocska nem tartalmazhat valamit, ami ennyire erős és strapabíró.

Kíváncsi vagy és Te is tudni szeretnéd, hogy milyen belülről. De ugyanakkor szégyenlős is vagy, erre nevelt a környezeted. Szerencsére elhatározod magad. Közelebb lépsz.

Megérinted. “Jó érzés” - gondolod magadban. Valahogy más, mint amit megszoktál. Itt a lehetőség. De, ahogy a kínai mondás tartja: "A mester csak a kapuig vezet, magunknak kell belépnünk rajta."

Testközelből megint úrrá akar lenni rajtad a hitetlenség, de nem engedsz. Te már elhatároztad magad. Elkezdesz beleereszkedni. Izgulsz. Nagyon. És egyre jobban.

Van az a pont, ahol el kell engedned magad. Mint amikor először ugrottál be a medence széléről a mélyvízbe. Lesz, ami lesz. Rábízod magad.

Belezuhansz. Nem bírod ki a hirtelen felszabaduló adrenalin hatását, és elkezdesz nevetni. Jól érzed magad, felszabadult vagy. A tutec, mint az anyaméh, körbeölel, és biztonságot áraszt. És eszedbe jut, hogy mikor érezted ugyanezt... amikor gyerek voltál.

Már nem sietsz sehova. A gondjaid már nem problémák, hanem megoldásra váró rejtvények. Időd, mint a tenger. Lágyan ringatózol egy szellő ölelésében, és tudod, hogy ez a Te helyed, ahová bármikor elrejtőzhetsz, ahol felszabadulhatsz és feltöltődhetsz. A hely, amit szeretnél megosztani másokkal. Hát ilyen egy tutec.

 

A tutec rövid története:

2006-ban az ELTE-re jártam és egy barátom Indiából hozott egy szintetikus függőágyat. Nem a függőágy tetszett (abból már sokat láttam), hanem a mobilitása. Kértem, ha legközelebb megy, nekem is hozzon. Nem hozott. :( És harmadszorra sem. :((( Ezért "elloptam" az övét, amíg hegymászó expedícióra ment. Végigjártam az összes textilest, műszaki-textilest, hogy hasonló anyagot vásároljak. Senki sem tudta, miből van. Minden ismerősömnek mutattam, hátha ők tudják, hol lehet ilyen anyagot kapni. Az volt a tervem, hogy varrok magamnak egyet. Egy dolog volt közös mindenkiben, akinek megmutattam, hogy kérte, ha varrok egyet, akkor rá is gondoljak. :)

Végül találtam hasonló anyagot. Indonéziában, Jáva szigetén van egy gyár, ahol hasonlót készítenek. Féltem onnan rendelni, hiszen bölcsészként rettenetes kockázatot láttam benne. Ezért hatalmas kölcsönt vettem fel barátoktól, és vettem egy repülőjegyet Balira. Azért Balira, mert megismerkedtem az interneten egy francia úriemberrel, akiről tudtam, hogy ejtőernyő-selyemmel dolgozik, és szívesen lát. Egy hónapot töltöttem a szigeten. Kiderült, hogy már készítenek függőágyakat az általam keresett anyagból.

Összebarátkoztam Olivierrel és a feleségével, Diannal, valamint a gyerekeikkel. Náluk is laktam egy ideig. Dian szülei - egy szabó és egy varrónő - voltak az elsők, akik függőágyat készítettek nylonból. '97-től készítik és tökéletesítik a termékeiket. Azóta 11 különböző nevű és méretű cég és varroda nyílt, hogy lemásolják a munkásságukat. Bár szabadalom védi őket, ez ellen nem lehet mit tenni, ezért igyekeznek a minőségre fektetni a hangsúlyt.

Végigjártam az összes textilpiacot, hogy megértsem, mi a különbség, és meglátogattam a többi gyártót és varrodát is. A végén Oliék mellett döntöttem, annak ellenére, hogy ők voltak a legdrágábbak. Az a hozzáállás és precizitás, amit ők visznek a munkáikba, azok a körülmények, amiket a varrónőiknek biztosítanak, az az emberség, amit tanítani lehetne, mindennél többet ér. Ráadásul szívesen bevezették az általam javasolt változtatásokat a termékeikbe, ami azt jelentette, hogy remek együttműködésnek nézünk elébe.

Nem vagyok igazi kereskedő. Mozgás- és masszázsterápiával foglalkozom. A Magyar Táncművészeti Főiskolán vagyok óraadó, 14-18 éves fiúknak tartok képességfejlesztés órát. Nem vagyok jó vállalkozó sem. Az emberekkel tudok és szeretek foglalkozni, nem a számokkal. Ezért is alakult úgy, hogy a tutec inkább klub, mint cég. Nem megélhetési forrás. Harsányan színes függőágyban embereket ringatni, és megmutatni az élet teljesen valótlan oldalát, hogy örömüket leljék benne, és megosszák a szeretteikkel, inkább küldetés.

TUTEC! Emlékszem, ezt a szót egy fárasztó tai chi edzés után találtuk ki. Pontosabban az talált ránk. :) Két magyar szó összevonásából származik (azt nem árulom el, melyik kettő, lehet találgatni). Ennek a szónak ereje van. Főleg, ha hangosan kiejtjük a szánkon. Nyelvészeti szempontból nagyon izgalmas. Mikor a "tu" szótagot ejtjük, olyan mintha csókot vagy puszit dobnánk, a "tec" pedig mosolyra húzza a szánkat. Ezért olyan jó mondogatni. De ezt ti magatok is érzitek, hiszen igeként, főnévként és melléknévként használtok egy nem létező szót. :) Ez az igazi varázslat!

Mára összeolvadt a függőágy - jelenség - emberek - érzések jelentése. A hozzáadott érték, ami különlegessé teszi. Amit Oli és Dian ad hozzá. Amit Ti adtok hozzá.
A hozzáadott szeretet miatt másolhatatlan a tutec. Pedig nagyon sokan megpróbálták már. Higgyétek el. Több kereskedő gondolta, hogy kirántja a bölcsész-óraadó lábaim alól a talajt. És volt, hogy sikerült. Még csak nem is volt nehéz. De az, amennyi szeretetet kaptam a tuteces közösségtől, az, ahogy folyton visszalökdöstök a nyeregbe, azt jelenti, hogy nem vagyok egyedül!

Bárcsak ingyen oszthatnám ezt az érzést. De nem tehetem. Biztos sokan kérdezitek, miért ilyen drága a tutec? Ugyanilyen minőségű függőágy Németországban 60 Euro (kb. 18-19 ezer), Angliában 50 font (kb. 19-20 ezer). Egy igazán minőségi brazil kb. 20-25 ezer. Innen nézve a tutec egyáltalán nem drága. A kérdés úgy lenne helyes, a többi itthon kapható függőágy mitől olyan olcsó? Erre, gondolom, mindannyian tudjátok a választ…

A tutec ára áll: tutec + szállítás + vám + általános forgalmi adó (ÁFA) + iparűzési adó + társasági adó + banki szolgáltatás + könyvelő + weboldal + fenntartási költségek. Ezt nem áll módomban megkerülni, ezek a szabályok kötnek. Régen sokat aggódtam ezek miatt, de amióta tudom, hogy a tutec rajongók ezt megértik, és elfogadják, azóta nem aggódom, és az energiáimat hasznosabb feladatokra összpontosíthatom.

Féltem a tavalyi évtől, mert felment az ÁFA, nőt az infláció meg a svájci frank ára. Nekünk árat kellett emelni, hogy életben tartsuk a tutecet, az emberek meg egyre kevesebb pénzt keresnek. De csoda történt! Az üzenetünk így is rengeteg családhoz jut el. Ez annyira jól sikerült, hogy tavaly először támogatni tudtunk egy alapítványt, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak, és tuteceket ajándékoztunk nekik. Elképesztő, mennyire örültek. Szinte semmijük sincs, de most már van tutecük. :))) És ezt Nektek is köszönhetik, mert Ti is hozzájárultatok!!! :)

Takács Gergő, alapító

© 2012 Tutec - powered by OpenCart